A nappal gyerekzsivajtól hangos a Kalandvár, este azonban egészen más arcát mutatja a helyszín. A Thalia Kertje ilyenkor csendes, nyugodt színtérré változott, ahová a kultúrát szomjazók térhettek be egy különleges nyári estére.

A 25. Savaria Történelmi Karneválon három este, három különleges színházi élmény várta a közönséget – és mindhárom előadás teltházas volt.

A halál íze – amikor a néző is nyomozóvá válik

A Thalia Kertében rögtön az első este bekeményített A halál íze című interaktív krimi. A Juhász Jázmin és Aradi Imre főszereplésével készült előadás nem a hagyományos színházi receptet követte: itt a nézők nem egyszerűen hátradőltek és figyelték az eseményeket, hanem maguk is a történet részeseivé váltak.

A darab Agatha Christie világát idéző történetben játszódik: a Voyager luxushajó Tunisz felé indul, ám egy éjszaka rejtélyes módon eltűnik Richard, és ezzel kezdetét veszi a nyomozás. A fedélzeten hamarosan feltűnik a nyomozó, az újságírónő, a bukott színész, a szobalány, a pincér és még az író felesége is – csakhogy a szerepeket mindössze két színész kelti életre.

Juhász Jázmin és Aradi Imre pillanatok alatt változtak egyik karakterből a másikba, miközben a közönségnek alaposan nyitva kellett tartania a szemét. A nézők között akadt, aki újságcikket olvasott fel, más elfogadta a felkínált italt, és olyan is, akinek a történet alakulásában jutott szerep.

A dallamos magyar és külföldi slágerekkel színesített előadás végére pedig a nézőknek még arra is lehetőségük nyílt, hogy megnevezzék, szerintük ki követte el a gyilkosságot.

Egy este, ahol nemcsak a színészek játszottak – a közönség is.

Az istenek éjszakája – művészet és hatalom találkozása

A második este már egészen más hangulatot hozott. Miro Gavran Az istenek éjszakája című kortárs drámája a művészet és a hatalom viszonyát, valamint a barátság és a szerelem konfliktusait járja körül.

A történet középpontjában három különleges figura áll: Molière, XIV. Lajos, a Napkirály és az udvari bolond. A különös, visszatérő találkozások során egyre élesebben rajzolódik ki a kérdés: létezhet-e valódi barátság ott, ahol az egyik fél kezében hatalom van, és egyetlen rosszul megválasztott mondatnak is következménye lehet?

A darab egyszerre szellemes, ironikus és tragikus, miközben olyan kérdéseket tesz fel, amelyek évszázadokkal később is aktuálisak: meddig lehet szabad a művészet, ha a hatalom közelében él és alkot? Hol húzódik a határ alkalmazkodás és megalkuvás között?

A Szegedi Pinceszínház előadásában Csizmadia Gergely, Csépai Eszter és Kancsár József keltette életre a három főszereplőt, Kancsár Orsolya rendezésében.

A Thalia Kertje ezen az estén nemcsak színházi helyszín, hanem gondolkodásra hívó tér is lett.

Mondd, hogy Tölgy – egy este, amit lehetetlen előre elmesélni

A harmadik este talán a legkülönösebb vállalkozással várta a nézőket. A Szkéné Színház Mondd, hogy Tölgy című előadásáról ugyanis szinte lehetetlen úgy mesélni, hogy közben ne áruljunk el valamit abból, ami az élmény lényegét adja.

És ezt a történet szándékosan kéri is.

Az előadás egyik szereplője ugyanis maga a vendégművész, aki úgy lép színpadra, hogy valójában nem tudja pontosan, mi fog történni vele. A Hipnotizőr, Bodor Géza viszont pontosan tudja, hogyan vezesse végig az estét, és instrukcióival, váratlan helyzetekkel, valamint egy különleges történettel lassan összemossa a valóság és a fikció határát.

A produkció alapját a világszerte ismert brit színész, rendező és író, Tim Crouch darabja adja. A magyar változat fordítója és állandó művésze Bodor Géza, a rendező Pásztor Edina, a karneváli előadás vendégművésze pedig Nagy Cili volt.

A Mondd, hogy Tölgy minden alkalommal más. A szöveg, a zene és a helyszín kötött, de a vendégművész reakciói, a váratlan helyzetek és a pillanatnyi döntések miatt nincs két egyforma előadás.

Ezért erről az estéről talán tényleg csak ennyit érdemes mondani:

kiszámíthatatlan, humoros, néha zavarba ejtő, máskor megrendítő – és minden alkalommal megismételhetetlen.

Három este, három különböző színházi világ

A Thalia Kertje idén három estén három teljesen különböző oldalát mutatta meg a színháznak. Volt itt interaktív krimi, kortárs dráma és egy egészen különleges színházi kísérlet is.

A közös pont pedig a közönség volt.

A Thalia Kertje idén is bebizonyította: a karneválon nemcsak a történelem kel életre. A kultúra is otthonra talál.